Egy hét suli

Ennyi idő telt el a múlt heti tanévkezdés óta. Előzetes értékelés és átértékelés. Részben csalódás, de fel nem adás, inkább plusz motiváció!

Belülről látni a másik oldalról a közoktatást rémisztően kiábrándító és józanító. Pályakezdőként az embernek rengeteg illúziója van. Úgy gondoltam jó lesz nekem a kis falusi iskola, azért ez mégsem az a daráló, mint a nagyvárosi suli. Ebben igazam is van, de másban ez sem különbözik a városi iskolától.

Itt is ugyanaz a mélyen gyökerező problémakupac hever, mint ami az egész országban. A felsősöket meg kell tanítani írni és olvasni. És ezt gondolhatjuk bagatell dolognak, de nem az, hiszen ez mindennek az alapja.

A dolog persze megoldható lenne, ha nem azok ülnének azokban a pozíciókban akik talán a közoktatáson is lehetne valamit változtatni. Csak én hiába mondom, hogy ha az általános iskolában elbaszódik a gyerek akkor már nincs mit tenni…

Nem panaszkodni akarok ezzel az egésszel, csak szomorú látni, hogy ezeknek a gyerekeknek esélyük sem lesz nemhogy a továbbtanulásra, de a tisztességes boldogulásra sem. Természetesen mindez nem csupán az oktatás hibája, sokat számít persze a család is és a környezet is meg számtalan dolog. De az iskolának éppen az lenne a feladata, hogy igyekezzen kompenzálni és legalább az alapvető dolgokat megtanítani. Ehhez képest ott tartunk, hogy funkcionális analfabéták kerülnek ki az általánosból, mert rossz a rendszer, fásultak/öregek/gyerekgyűlölők/ésmégsorolhatnámmilyenek a pedagógusok…

Egyedül nem tudom megváltani a világot, de igyekszem megtenni azt a minimumot, amit az én tanáraim már évekke ezelőtt sem tettek meg: mindent.