Tv, mint álommanó
Elmúlt, hát ez az ünnep is, holnap már váltok kocsonyára a beigliről és a töltött káposztáról és talán újévi fogadalomként leadok néhány kilát a pocakomból. Vagy nem, mindenesetre lassan itt az év vége és ezidőtájt jön elő az embereknél a kényszeres ígérgetés, fogadgatás és a többi hasonló haszontalan és lelkiismeret csitító pótcselekvés.
Még az is lehet, hogy én is hódolok majd ennek. Ám eddig, ha megfogadtam valamit az vagy nem történt meg, vagy eleve hülyeség volt, vagy simán csak elfelejtettem ahogy az ilyen értelmetlen dolgokat szoktam.
Azonban most nem erről akartam írni, hanem sokkal inkább arról mennyire fura visszaesni a tévé előtti időkbe. Nem persze nem arról beszélek, hogy nem nézek tévét és nem internetezek. Arról van szó, hogy szegény M már megint megkapta a magáét és ismét nincs adás a tévéjében(köszi Digi, mellesleg nálunk nem szokott baj lenni velük) és ez már az első. Fura dolog mikor nem zúg a háttérben a sok szar, mikor nem látod a híradót vagy mikor elalvás előtt még félálomban nem nézel valami bugyuta zsibbasztót.
Nem szoktam nagyon tévézni, de általában megy háttérzajnak(most is). Nem nézem, igazából már a híradót sem, mert unalmas egyszerűen. De azért mikor végzek a netezéssel, mér semmi érdekeset nem találok, mikor már nem olvasok vagy épp nem írok akkor befekszem az ágyba és egy órácskát ide-oda kapcsolgatok. Ez olyan nálam, mint ahogy elalvás előtt összedörzsölöm a két lábfejem, valahogy a tévékapcsolgatás is hozzá tartozik az elalvós rutinhoz. Olyan ez mint a reggeli rutinom: óra kinyom, le a lépcsőn, fél liter víz le a torkon, pisi és kaki, öltözés, újabb víz, de már a fogmosás után(újabban ezelőtt egy jó frissen darált kávé), cipő, sál, kabát és irány darány…
Szóval kell a tévé, mér annyira hozzászoktam, hiányzik mikor nincs még ha nehéz is ezt belátni, azt hiszem sokan vagyunk így ezzel.
+Ráadásként emellé az elmés eszmefuttatás mellé kaptok egy ünnep végi képet. Nem annyira ünnepi, mint amennyire cool. Én is szívesen ülnék ott Eric Roberts helyén. A kép mellesleg innen származik, érdekes kis oldal tele hasonlóan hangulatos képekkel.

Köszönöm az együttérzést!!! valóban fájdalmas és idegesítő dolgok ezek, mert jó ha megy az ezerszer látott sorozat, film, klip…olyan, mintha nem lennék egyedül!
de állítólag majd jön a szerelőbácsi!!!:))))
És tessék! Megjavult:)
januártól átváltunk kábelesre….