FOO /Orfűről jelentem/

Ahogy ígértem jöjjön tehát a beszámoló mely némileg szabad szájúbb és lényegesen kritikusabb. Amit a korábbi cikkbe írtam azt továbbra is tartom, ám a kép teljességéhez hozzátartozik egykét részlet. A kattintás után olvashatjátok és láthatjátok milyen is volt a fesztivál Orfűn. A képekért pedig ezer köszönet Csoszának.

1. nap

vagyis a nulladik, hogy egészen korrektek legyünk. Érkezésünk olyan nagyjából délre tehető. Kisebb félreértés következtében csupán másfél órába került a sátrunk felállítása. Hozzátenném ez volt a fesztivál legnagyobb sátra, ezt többen bizonyíthatják, leszámítva persze a BAMA sátort. Ezután gyors pár sör és már el is jött az idő, hogy megnézzük a megnyitót. A tóátugrást hatalmas érdeklődés övezte, több videó a neten és rengeteg találgatás (vajon hogyan,? mit használ majd,?csak egyedül csinálja? stb.) Aztán eljött a nap és kis Lovasi jópofizás után magához ragadta a mikrofont Lévai Balázs és már jött is Rátgéber. A ruhája fantasztikus és a technikája utánozhatatlan volt. Ám mégsem sikerült, az okokról azonban megoszlanak a vélemények. Az viszont tuti, hogy jövőre újra megpróbálja, és remélhetőleg még sokan mások is.

Ezután már végre elindult a nap is lefele mi meg felfele vissza, hogy végre átadjuk magunkat a zenének. Ez a nap az akusztikus koncertekről szólt a PécsiEst színpadnon. Volt egy baromi unalmas és kiszámítható Torres Dani koncert, egy igen meglepő Marlboro Man koncert (a meglepődés valószínű az újdonság erejéből fakad), aztán pedig egy pozitívan meglepő Pál Utcai Fiúk koncert. Remek volt sőt! Olyan volt mintha csak a lemezt rakták volna be és mégis sokkal jobb. Eszelős hangulatú koncert volt. Az egyetlen negatívum a seggrészeg Leskovics “Lecsó” Gábor, aki ezt többször hangosan meg is erősítette, majd pedig alig lehetett levinni a színpadról. Összességében azonban jó nap volt.

2. nap

És akkor beindult a biznisz, és ha egy üzlet egyszer beindul… Mi is így voltunk ezzel. Az átlagos fesztiválidőben történt ébredés után irány a part, kerestünk egy stéget és rákvörösre fürödtünk, lazultunk magunkat. Majd kissé leszívva visszatértünk a kempingbe és nekiálltunk az előző este megkóstolt Mézes Baracknak (azóta új neve van: Füttyi). A két üveg nagyjából a Nagyszínpados P.A.S.O. végére fogyott el és a hangulatunk ott el is érte a csúcsot. Addigra már túl voltunk egy igen gyenge Quimbyn és egy lábletépős bulin a P.A.S.O.-val. Aztán jött a csúcspont ahol a szesztől vagy mitől, önkívületi állapotban esve-kelve nyomtuk végig a Vad Fruttikat. A tempó gyilkos volt és mi majd bele is pusztultunk. De akkor betértünk a JägerBárba és ott megmentett minket egy pár Jäger.

A JägerBár érdekes hely de azt hiszem csak éjszaka. Ugyanis az ital nem éppen olcsó a kiszolgálás pedig bunkó. A Csoszát és engem át is vertek. Ráadásul miközben a Vad Fruttikkal ittunk és buliztunk, polaroidos lányok szaladgáltak, képeket is készítettek. Csakhogy rólam egyik felvétel sem sikerült ami miatt másnap két dologgal szívattak.

1. Annyira részegre ittam magam, hogy nem fog a fotópapír
   
2. Tulajdonképpen én nem is létezem és minden bizonnyal szellem vagyok és ezért nem lehet lefotózni.

Aztán ma kiderült mégis látszom az egyik képen, amit a Csosza talált az egyik zsebében. A lényeg azonban nem ez, hanem hogy ismét felvettem az óraszerelős pozíciót és szunyáltam egyet a tetthelyen, aztán pedig a sátorban…

3. nap

Ez a nap számomra a korábbiak miatt elég lájtosra sikeredett, de nem eseménytelenre. Iszonyat másnaposan megúsztuk az Orfűi oda-vissza tóátkúszást, dacára a tacskóevő harcsának és az egyéb veszélyeknek, melyet az én drága Mmem talált ki vagy hallott, de ez a lényegen nem változtat. Eper, Tams és én hősökké lettünk aznap.

Aztán este minden következett menetrend szerint. Ám még mindezek előtt megérkezett Szabika a berendelt Ginnel, amit valahogy be kellett csempészni. Tamsék hatalmas és legendás ötlete alapján M melleit tömtük ki egy sajátjánál jóval nagyobb melltartó segítségével gines zacsikkal. Az ötlet és a látvány is zseniális volt.

Ezután jöhetett a buli folytatása/zárása. A Kispál olyan volt mint mostanában mindig. Helyenként kitűnő, de összességében populáris szar. Azért volt két új szám, amikből egy szót sem lehetett érteni sajnos. Még mindezek előtt volt egy sajnos elég gyenge HS7 is, ami bármilyen vérszegény is volt azért megérte. Ezután pedig átmentünk az est Színpadhoz, ahol már tolta a Kaukázus, nem is akárhogyan. Ott persze mellénk keveredett az egyik szakdolgozati konzulensem, akivel egész koncert alatt szívattak a lányok…

Ezután kajáltunk, ami hát övön aluli volt. Ez az átka, ha a fesztivál utolsó éjjelén is enni kívánsz. Aztán pedig Kiscsillag, amit kár volt kipróbálni. Én pedig itt zártam is a hétvégét és elmentem szunyálni. A többiek még partyztak hajnalig, s másnap pedig bontottunk, pakoltunk és leléptünk.

Jó volt szép volt, de van mit fejlődnie a dolognak. A tó azonban mindenképpen felfele húzza az élményt és ha pontoznom kellene akkor 7,5/10, de semmi több.

A képekből emitt egy kis összeállítás, és ha Tams feldobja a képeket, akkor kaptok egy egészen egyedi válogatást is majd.

Címkék: Fishing on Orfű