Morzsák mára

Több dolog is történt ma vagy tegnap, de a lényeg, hogy én ma szereztem róluk tudomást vagy éppen ma jutott eszembe hogy nektek adjam a gondolatom róla.

Az első, hogy “végre valahára” nem béta már a gmail és a többi google szolgáltatás. Mindenhonnan ez folyik, de tényleg. Azért arra a geekre kíváncsi lennék aki észrevette. Vajon ezt figyelte? Minden reggel felkelt és csekk a google, hogy béta e még? De a lényeg. Számít ez egyáltalán? Mi változott?

De nyugi mert lehet szépen visszaállítani:

A másik dolog, hogy végre bemutatták az utolsó előtt Harry Potter részt Angliában. Ez pedig örömteli, hisz hamarosan ide is elér. Az üröm az örömben, hogy bár már Pécsett is van 3D moziterem vagyis beszerelték használják a technikát a Jégkorszak 3 apropóján, de a Harry Pottert itt így nem mutatják be. Már nem keresem a választ a lényeg, hogy hamarosan jön a világ egyik legjobb üzleti vállalkozásának számító könyv+film kombója. És nézzétek csak mennyire kikupálódott a kis Hermione:

Harmadrészt pedig szeretném megosztani veletek a délutáni szunya lélektani jelentőségét. Bár nehezen szánom rá magam, de élénken él bennem gyermekkorom mikor szombatonként volt ilyen csendes pihenő. De jó is volt az. Mostanában nehezen veszem rá magam, az emberben ott a félsz: talán lemarad valamiről…? De nem. Lefekszel és elszundítasz aztán felébredsz mert felkelt az órád vagy valami más. Kicsit kóvályogsz utána, de rettentő felemelő alvások ezek. Mert őszinték és teljesek. Próbálja ki mindenki bátran!

Halál a forgalmazókra!

Igen tudom, radikális kissé a cím, de ha egyszer kihoznak a sodromból. Nem arról van szó, hogy nem értem én a piaci igényeket és hogy milyen filmeket érdemes behozni csökött kis országunk mozijaiba, még csak illúzióim sincsenek, hogy a dvdt majd olyan sokan megveszik, de akkor is!

Szomorú azért, hogy egyes filmek ha el is jutnak ide akkor is csak évekkel az eredeti bemutató után vagy soha. Én azt gondolom, hogy ha moziba nem is de dvdn legalább elérhetővé kéne tenni minden filmet, mindenki számára úgy hogy ne kelljen trükközni és békésen megvehesse magának az ember. Még csak le sem kell szinkronizálni, elég ha dobnak rá egy feliratot. Ennyi.

Ehhez képest például az Informátorok amin felhúztam magam, valószínű moziban nem lesz bemutatva. Pedig korunk egyik legzseniálisabb (és ezt nem én gondolom így) írójának egyik legbonyolultabb (túl sok a leg!) művét vitték filmre. Én várom és gondolom nem csak én. Csupán annyi a kívánságom, ha lehet, minél hamarabb kerüljön akkor legalább a boltokba a film.

Köszönöm előre is!

Hímsovinizmus minden mennyiségben

Valójában ha jobban belegondolunk, akkor be kell lássuk, hogy egy valamit magára adó film, amely nagy tömegeket kíván berángatni a moziba, esetleg a dvd árusok elé azok jó nőket tesznek a filmjeikbe. Ez a dolog visszafele nem feltétlen működik, mert bár vannak széparcú színészek, de azért észre kell vegyük a férfiak terén az igazán karakteres figurák nem mindig jóképűek.

Nézzünk bele egy sorozatba, vagy egy filmbe és megláthatjuk, hogy nem igazán a tehetség mint az adottság a fontos. Mert mire vagyunk kíváncsiak mi férfiak? (Persze ez most az az eset amikor nem intellektuális elgondolkodtató kikapcsolódásra vágyunk és nem épp a doktor zsivágot kívánjuk megtekinteni vhs-en.) Sok-sok tesztoszteronra, fegyverekre, akcióra, némi vérre, feszültségre és persze NŐKre minden mennyiségben. Mint azt mai korábbi posztom is jelzi a halálosan tökéletes kombináció a Robbanások&Mellek.

A filmek esetében is fontos ez kérem, mert lássuk be lehetünk bármilyen érzékeny férfiak és gondolhatjuk magunkat bármilyen mimózalelkűnek az igazság az, hogy szeretjük legeltetni a szemünket a nőkön, a szép nőkön, persze ez mindenkinek mást jelent, de azért egy jól behatárolható skálán mozog ez a szubjektivitás. Ez az írás pedig nem akar mást mint, hogy a nők is megértsék itt nem ellenük, hanem értük van a dolog. Hisz mi más is lehetne biztonságosabb például egy párkapcsolatban, minthogyha a fiú csupán szemlélődik és nem cselekszik.

Jó nőket tehát a művészfilmekbe is és akkor talán nem zárnak be mozikat és nem halnak éhen szegény idealista rendezők!

Robanás és mellek

Nyilvánvaló, hogy a világ legzseniálisabb ötletét valósította meg az a férfi/nő aki létrehozta ezt az oldalt:

Explosions and Boobs

Ezen nincs mit ragozni vagy fejtegetni, egyszerű és ezen egyszerűségtől olyan nagyszerű ez az oldal. Én körülbelül 100 frissítettem az oldalt amióta megtaláltam. Mert mi más is kellhet egy férfinak vagy egy férfias nőnek? Robbanás és hozzá jó kis mellek. Ráadásul sosem tudhatod milyen mellek és robbanások következnek. Izgalom, akció nők!

Köszönöm alkotó, hogy létrehoztad ezt az oldalt!

“Akkor most megöljük a gyereket?”

Ezzel a kérdéssel kezdődik az egyik elbeszélés Bret Easton Ellis Az informátorok című könyvében. Kiolvastam, nem volt nehéz és csak azért tartott sokáig, mert közbejött ez-az. De azért egyszerű sem volt.

A könyv maga több részben összefüggő elbeszélésből áll melyek hol rettentő nyomasztóak, hol viccesek, hol pedig totál agyamentek. Ez persze nem szokatlan Ellistől, de mégis ahogy a történetbe egyre jobban beleássa magát az olvasó, úgy válik nyilvánvalóvá, hogy semmit sem tud és igazán semmit sem ért. Vajon ugyanazokról van szó, vajon az azonos nevű szereplők tényleg ugyanazok vagy az egész csak egy nagy szemfényvesztés? Kérdések sora merült fel bennem amikre egyáltalán nem kapok semmilyen választ. Csupán annyi derül ki hogy igenis léteznek vámpírok és köztünk élnek, gazdagok és szadisták. A Kaliforniai felső tízezer mind unott, kábítószerfüggő flegma alak. A nők szépek és a férfiak jóképűek. A válium olyan nekik mint másnak a szőlőcukor. Mind jó helyekre járnak és sztárokat ismernek. Mindenki valahogy a film vagy a zenei világ “lelkes dolgozói.

Az informátorok arról regélnek, hogy az élet az átlagon felül borzalmasan szar és üres. Jó vacsorák, dögös kocsik, üres baszások, gyilkosság, betegség és az élet szépen lassan elenyészi őket. De tele vannak pénzzel és le se szarják.

Furcsa érzés a könyv végére érni, mert olyan mintha nem lenne vége, de valahogy eleje sincs, mert nem lehet tudni hol kezdődik, mivel kezdődött. Persze van első mondat, de vajon mi indította el a tragédiák sorát ami a könyvet végigkíséri? A barát halála, a producer halála, a zenész szólókarrierje vagy mi?

Vajon hogyan csinálták ezt meg filmre? Mert igen lesz film belőle, már kész is van, sőt van ahol már be is mutatták. Nálunk nem tudni mikor lesz látható, de kíváncsian várom ezt hogy vitték filmre.

I’m back!

Igen drága olvasóim kis kihagyás után visszatérek és ismét ellátlak benneteket az okosságaimmal! Sokminden történt az elmúlt időszakban: vizsgák, szigorlatok, államvizsga, kis kitérő tumblr földjére és még számtalan dolog, de most itt vagyok és ott folytatom ahol még anno abbahagytam. Remélem örültök, mert én igen és ma érkezik is egy nagyobb lélegzetvételű poszt is, de addig íme egy kis zene:

Nézhetetlen F1 közvetítés

Amióta az eszemet tudom nézem a Forma 1-et. A sport szeretetét édesanyámtól kaptam, aki szintén rendszeres és fanatikus nézője a technikai sportok királyának. Még emlékszem mikor az m1-en Dávid Sándor és a fiatal Palik nyomta a közvetítést és minden valahogy jobb volt. Aztán Dávid Sándor el, Palik meg góré lett és azt hiszi Ő szarta a világra az autósportot.

Az RTL Klub közvetítésével több gondom is van. Az egyik a feliratok és jelzések apró volta és átláthatatlansága sok esetben, de mivel ezt készen kapják, így ezért nem nagyon tudok panaszkodni, de ha nincs nagyképernyős tévém, vagy szemüvegem el sem tudom olvasni egy bizonyos távolságból a feliratokat. A másik hasonló bajom, a futam közben felugró bunkó és agresszív reklám. Ezt valahogy elengedem a szemem mellett, de valljuk be ez nem éppen jó marketing fogás és nyilván sokba kerül a hely, de álljon már meg a menet! Egy sportközvetítés közben talán illene a közvetítést adni és nem reklámokat belenyomni!

A következő bajom mindenki Palik Lacikájával és az Ő Gyuszikájával van. Én azt gondolom a sportközvetítés mint olyan pártatlan műfaj. Legalábbis igyekszik a pártatlanság látszatát kelteni. Na már most itt ez egyáltalán nem valósul meg. Olyan szinten undorító, ahogy nyíltan szurkolnak a kommentátorok a Hamiltonnak, hogy az már mindennek a teteje. Tulajdonképpen semmi nem az Ő hibája, bármit tesz az gyönyörű, ha vele szemben teszik akkor az tulajdonképpen mintha meg sem történt volna és a többi. Sorolhatnám a példákat, de szerintem felesleges, aki néz F1-et az látja és hallja és ehhez nem is kell kifejezetten másnak szurkolni.

A másik fő gondom Palik “mindenféleautósdologhozértek” Lacival, hogy mintha nem látná mi folyik előtte. Keveri a pilótákat, autókat, annak ellenére, hogy az autóknak más a festése, a versenyzők sisakja is megkülönböztethető és még a számítógép is legtöbbször kiírja kit látunk a pályán. Hozzá tartozik, hogy a stúdióban plusz eszközök segítik Palikékat a közvetítésben. Ennek ellenére, mintha a kommentátoroknak fingja nem lenne arról, hogy hol, kivel, mi és mikor történik.

A másik Palik féle képesség a fogalmatlanságon kívül a hallás után autószerelés. Komolyan mondom döbbenetes, amikor Palik László a tévén keresztül hallás után megmondja az autó pontos gondját és mindjárt megoldással is szolgál a problémára.

Szeretném ezúton is kérni az illetékesektől és a Forma 1 szeretőitől, hogy Palik Lászlót tiltsák el minden nemű sportközvetítéstől és közszerepléstől!

Az első post emailon keresztül

Mikor tanulni kéne akkor a legfogékonyabb az ember minden másra. Nos tessék ez ennel a kiváló példája, de most már tényleg abbahagyom s tanulok tovább!

A kép meg mert épp ez volt kéznél a szifonon:

Sent from my iPhone

Cannes után, semmi előtt

Személy szerint én még sosem voltam sem Cannes-ban, sem a közelében, de filmfesztiválnak is a MovEast volt hozzám a legközelebb. Ebből a szempontból tehát csupán külső szemlélő vagyok és valójában fogalmam sincs a háttérben húzódó szövevényes dolgokról és összeesküvésekről, melyek előrébb viszik a világot és melyek miatt még nem pusztult ki az emberiség.

Nos nyilván Cannes is egy ilyen összeesküvés része pont úgy ahogyan az Oscar vagy mondjuk a Magyar Filmszemle. Nos nyilván azok, mivel mással nem tudom magyarázni a döntéseket, azok súlyát és azt, hogy mi értelme is ezeknek a dolgoknak.

Sokáig azt gondoltam számít, ha egy film  borítóján, netán a trailerében ott virít a sok-sok díj, jelölés és miegymás. Aztán kicsit nagyobb és jóval felvilágosultabb lettem. Rá kellett jönnöm mindez semmit vagy csupán nagyon keveset számít. Mert lássuk be egy film valódi mércéje mégiscsak a közönség. Jó oké ott a marketing ami bevonzza a nézőt és ott vannak a jól bevált receptek is, de lássuk be igazi kultfilm abból lesz ami nagyon COOL, kézen közön terjed és végül mindenhol teret hódít magának valahogy úgy, hogy istenítik vagy úgy, hogy gyűlölik.

Na persze sokat számít a befolyásolás terén ha egy film sok díjjal vagy jelöléssel büszkélkedhet. De a mainstream körökben csupán az Oscar jegyzett a többit mindenki csak hallomásból ismeri és általában azok a filmek, melyek mondjuk Torontoban, Cannesban, Karlovy Varyban nyernek többnyire a multiplexekbe el se jutnak.

De, hogy mire akarok kilyukadni? Most is látom a mezőnyt Cannesban és látom a díjazottakat és ez elgondolkodtat. Nem láttam egyik filmet sem, ami jelenleg a versenyprogramba került, de a legtöbbről már hallottam legalább. Hanekke nyert ugye fődíjat(a zsűri elnök az volt akiből Ő csinált anno sztárt), aztán a Tarantinos film nyert főszereplője révén, és a saját magát csak a világ legjobb rendezőjének tartó Trier színésznője is nyert az Anticristus miatt. Nem furcsa? Olyan díjazottak, ha közvetve is akik már kaptak pálmát, vagy közük volt/van a zsűrihez. Nem egyáltalán nem feltételezem, hogy belterjessé vált volna a nemzetközi filmipar, mint a magyar(gondoljunk csak a Jancsó filmek stáblistájára, vagy a mi szemlénkre, mely olyan mintha az egész le lenne játszva,  a közpénzosztást már nem is említem a filmes támogatások terén).

El lehet tehát gondolkodni, én megtettem. Szinte biztos vagyok benne, hogy az egész egy bonoi világjobbító összeesküvés része, melyben minden egyes fesztivállal/jelöléssel/díjjal elodázzák az elkerülhetetlen világvégét.

Köszönjük kedves filmes szakma!

Öngólt rúgtatok magatoknak

Kedden éjjel a főszerkesztőm közli velem chatben, hogy épp UnivPécseket égetnek a Boszorkány kollégiumnál. Mire én értetlenkedve kérdezem mi történt.

Nos az történt, hogy lejött a lapban egy negatív hangot megütő, egészen más nézőpont, mint az eddigiek a Pécsi Egyetemi Napokkal kapcsolatban. Ez idáig nem is gond. Nem értek egyet a cikk írójának sem véleményével, sem nézőpontjával, de van ilyen nézőpont és ezt el kell fogadni. Avval sem értek egyet, hogy olyanról ír amit nem tapasztalt és azzal sem értek egyet, hogy minősít viselkedést, embereket, stb.

Ez mind rendben is volt, kissé megtépázták a bulizni szerető fiatalság önérzetét, de történt már ilyen és még fog is. Erre mit csinál az egyszeri egyetemista, aki sértettségében tettet fontolgat? Nos nem az intelligens lépést teszi meg és ír a szerkesztőségnek saját véleményével, mintegy megvédve magát, hanem összejönnek, mint egy nagy dzsemborin és nekiállnak elégetni az újságot, melyben a sértés megjelent. Közben pedig fenyegetik az újságírót és minden szarnak elhordják a lapot, mely ilyen cikket képes megjelentetni.

Semmi gond, lehet így is véleményt nyilvánítani, hisz az újság jogásza elmondta, az égetés még beletartozik a szabad véleménynyilvánításba. Lehet ezzel vitatkozni, de ez a törvény. Más kérdés, hogy az intelligens emberek, a modern demokráciákban mélységesen elítélik bármiféle könyv/újság/hasonló égetését. Szellemi termék kérem szépen, melyen sokan sokat dolgozunk, hogy kéthetente az ország egyik legszínvonalasabb hallgatói lapját tegyük a hallgatók elé.

Barbár és unintelligens megoldás a vélemény kinyilvánításának ezen formája ugyanúgy ahogy a fenyegetőzés és az újságíró arcának photoshopolása egy obszcén képre. Az senkinek nem tűnt fel a díszes társaságból, hogy ezzel az újságírónak adnak igazat és beigazolják, amit a cikkben állít? Úgy tűnik nem és úgy tűnik az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat sem határolódik el ettől a vandalizmustól, hanem buzdítja a fiatalokat.

Várom a további fejleményeket és az esetleges olvasói leveleket, melyekből még mindig nem érkezett egy sem. Remélem ezek az emberek ma már mélységesen szégyellik magukat tettük miatt és a jövőben a törvényhozók is elgondolkodhatnak, mi számít még vélemény nyilvánításnak és mi nem.

@UnivPécs
@Pinceajtó